2010. augusztus 16., hétfő

Út a férfi szívéhez, azaz házi tészta szemtelenül egyszerűen

   Már hogyan telhetne el az első konyhai alapon igazán odakoncentrált Ramazan házi készítésű tészta nélkül? Ugyehogyugye!
   Egy kis problémó azért akad, méghozzá az, hogy én bizony az a könnyen belekezd és egyszuszra be is fejez, vagy soha többet rá se néz típus vagyok. Nem vagyok én ettől rossz ember, csak éppen a kicsit csinál, abbahagy, megint nekiáll, várakozik, újra átdolgoz, stb. módszereket nem nekem találták ki. Na igen, most lebuktam, az élesztős péksütiknél azért van, hogy kivételt teszek és egy éjjelen át tartó hosszas öngyőzködés és forgolódás után hajlandó vagyok akár 1 órát is várni a kelőben lévő gyúrományra.
   Szóval így jött az ötlet, hogy miért is ne kövessem a mantınál kitaposott oly szép ösvényt. Autentikusnak mondható (párom rábólinott jelentem) leginkább levesekhez használt török Erişte tészta készült hát minálunk, bizony sütőben gyorsszárítva (majd kifőzve, kövi poszt). Na és még egy jóhír: bizony a kedves nemes grizes, mázos, vagyis mákos, diós sötöbös tésztaremekek is nyugodtan mehetnek ám belőle! Szóval: aki bírja gyúrja!


Hozzávalók:
  kb. 1,5 pohár liszt (1 pohár = 2,5 dl)
  1 tojás
  0,8 dl langyos tej
  0,3 dl langyos víz
  1 tk olívaolaj
  1 csapott kk só

Elkészítés:
   1 pohár lisztet simára keverünk a többi hozzávalóval. A maradék lisztet fokozatosan adagolva keményebb, az edény falától és a kezünktől elváló tésztát gyúrunk.
   A tésztát 2-3 részre vágjuk, attól függően mekkora felületünk van nyújtani. Az egyes tésztadarabokat alaposan lisztezett felületen nagyon vékonyra nyújtjuk (kb. 1 mm).
   A tészta tetejét alaposan belisztezzük, a lisztet szétsimítjuk rajta a kezünkkel, hogy mindenhol befedje.
   A kinyújtott lapot éles késsel kb. 4 cm széles sávokra vákjuk, majd a sávokat 0,3-0,5 cm széles tésztacsíkokra szabdaljuk. Na de ez az a pont, ahol kedvünkre el is térhetünk a leírástól  és készíthetünk hosszabb/rövidebb vagy szélesebb/keskenyebb tésztákat, ahogy kedvünk tartja.
   A nyers tésztákat sütőpapírral fedett tepsire szórjuk (összesen 3-4 adagban, amíg egy részt szabunk egy másik részt sütünk), majd előmelegített 200 fokos sütőben kb. 10 percig szárítjuk, amíg egyes tészták már kezdenek megbarnulni.
   A kisütött tésztákat szépen a sütőpapír széleit fogva tálba, vagy tiszta textilre boríthatjuk, hagyjuk teljesen kihűlni és már használhatjuk is, ill. tetszés szerint lefagyaszthatjuk, vagy textíliába kötve (rövidebb ideig) száraz helyen tárolhatjuk további felhasználásig.


TIPP: Nem baj, ha nem sikerül túl vékonyra nyújtani a tésztát, ekkor próbáljunk keskenyebb tésztacsíkokat szabdalni, a török asszonyságok is így csinálják!

2 megjegyzés:

trendo írta...

Ezt egy férfiember írta (vagy diktálta:), nemdebár?
Nagyon jó bepillantani egy másik nép autentikus hagyományaiba!

Elif írta...

Nem-nem, ez bizony önjellemzés lett volna... Melyik részből gondoltad ezt? De a hagyomány az attól még autentikusnak mondható, nem egyszer voltam kinn szem- és kéztanúja. ;)